Ma, úgy döntöttem hazamegyek. Ez így persze nem pontos, hiszen itt ülök a gép előtt, de valahol így is fel lehet fogni.
Csak kipattant a fejemből: A Googlemaps földgömbjére kidobom a Streetviews emberkét, és szépen végig kattintgatva az utakon, "hazajövök" Magyaroszágra, Budapestre. Segítségül kizárólag a Streetviews iránytűjét, és a bal oldalon látható térképrészletet használom, amennyire csak tehetem, hiszen adódhatnak vakfoltok a Streetviews útjain. Illetve ha tengeren, óceánon kell "átkelnem", akkor ebben az esetben megnézem, hogy a hazaúthoz vezető legközelebbi kikötőből, milyen hajóval lehet átjutni a valóságban, és ennek megfelelően, folytatom "utam".
(Szolgálati közlemény! Egy percig sem gondoltam, hogy ebből blogot csináljak. Van elég, személyes tapasztalaton alapuló utibeszámoló, melyek kivétel nélkül kiválóak, és nyilván hitelesebbek mint az én utam. De! Valamiért pár látnivaló, jó néhány kilométer, és érdekesség után, odajutottam, hogy virtuális élményeim megosztom másokkal is. Kommentelni lehet, csak azt ne írjátok, hogy "Erre a blogra mi szükség?" Akkor vedd úgy, hogy saját örömömre csinálom. ;-) És még így is: Írásaimban igyekszem majd az igazán érdekes dolgokra, látnivalókra szorítkozni, nem lesznek írásaimban társadalmi, szociális, építészeti, vagy történelmi utalások, lévén, hogy az esetek legnagyobb részében, majd azt sem tudom hol vagyok, és a lényeg, hogy hogyan jutok haza. )
És akkor...
Próbaszerűen ejtettem "magam" Afrikába, annak is legdélebbi államába, azaz Dél-Afrikába. Ez a kép fogadott:
Graaff-Reinet, Eastern Cape. Halvány lila gőzöm sem volt hol vagyok. Persze azt tudtam, hogy Dél-Afrikában, és mivel elsődleges célom a hazajutás, megindultam nagyjából északnak, amerre az út vezetett, mindig az út legtávolabbi pontjára kattintva, amennyire a Streetviews engedte.
Szép táj (...sic), háttérben gyönyörű hegyekkel, autóval gondolom félóránként szembejövő autókkal... Majdnem dög unalom. Nem haladtam túl gyorsan, sok látnivaló híján kicsit csaltam, és biztos fogok is még. A kis térképen az út távolabbi pontjára kattintva, nagyobb léptéket véve, gyorsítottam magamon. Ez szerintem max. annyit jelent, hogy 2-3 kilométert két másodperc alatt teszek meg. A kereszteződéseknél "lassítottam", hátha lesz valami érdekes, de csak a messzi tájba vesző utak voltak. Egy táblát kiszúrva, a legközelebbi város, Murraysburg volt, még 80 km-re.
Komolyan mondom: az unalmas virtuális út közben egy-egy épület látványa, már-már örömet okozott. Persze a hegyekhez elérve, a táj látványa kellemesen feldobta utam egyhangúságát, de nem olvadoztam ettől a gép előtt ülve.
Végül is eljutottam Murraysburgbe. Végre valami látnivaló! Emberek! ...benzinkút, kisbolt, kiskocsma, és a városon, átjutva az első igazán figyelemreméltó dolog! Az eddigi unalmas Streetviews-travel után nem gondoltam volna, hogy az első lakott területen érdekes dologba botlom.
Temető Murraysburg-ben. Nem nagy dolog. Itt is a város szélére tették a temetőt, akárcsak nálunk.
Legfeljebb azon csodálkoztam, hogy miként engedheti meg az általam látott inkább szegénynek tűnő lakosság az ilyen szép sírokat? A városon "áthaladva" csak egyetlen fehér-börű nőt láttam, de a temető mellett tovább haladva rá kellett jönnöm, itt minden bizonnyal jóval több fehér ember lakik.
Van némi különbség a kerítés és a sírkövek között... És igen. Az ott amúgy éppen egy temetés.
Murrysburg-et elhagyva, újabb unalmas kilométerek vártak rám, pár szép heggyel tarkítva.
Körülbelül 120 kilométer megtétele után elértem az első olyan kereszteződéshez, mely akár döntően is befolyásolhatta hazautamat.
Menjek előre nagyjából észak-nyugatnak, vagy forduljak jobbra észak-keletnek? Utóbbi mellett döntöttem, mert a távolban úgy tűnt, az út elkanyarodik északnak. Magyarország messzeségéből adódóan, még úgy gondoltam, bőven elég a "minél inkább északra" szempontot magam előtt tartani.
Itt egyébként útfelújítás zajlott a fotók készítésekor. Csak azt nem értem: vajon ez az egy ember csinálta az egészet?
Mivel egy picit ténferegtem a kereszteződésben, így kiszúrtam még két embert, az útjelző tábla árnyékában. Gyanítom pokoli meleg lehetett.
Szóval Colersberg felé vettem az irányt, és folytattam tovább "utam".
Hamar kiderült, talán nem döntöttem rosszul, mert ezen az úton szinte nagy forgalom volt az előzőhöz képest. Talán irányban nem voltam pont északnak, de a forgalom nagyban csökkentette az unalom érzését.
Ausztráliában kenguru rács. Dél-Afrikában??? Inkább bele sem gondolok.
Én vagyok a hülye, hogy mindent kiszúrok. Jár-e majd valaha, erre egy görög, aki szól, hogy az a zászló nem jól áll?
Folyt köv...
